Jack kvantum egere, olvasói elemzés

Steve I Ve „Jack Quantum Egere” Életművének Digitális és Nyomtatott Kurációja

„Átfogó” Irodalmi és Szociológiai Analízis egy olvasó által, részlet

Steve I Ve „Jack Quantum Egere” című, mintegy négyezer oldalt és hét kötetet felölelő életműve a kortárs magyar irodalmi és szociológiai térben egyedülálló, nehezen kategorizálható alkotás. A szövegtest, amely több évtizedes naplóírás, levelezés és feljegyzésgyűjtés s reflektív munka eredményeként állt össze, egyszerre értelmezhető monumentális , többlaki család és fejlődésregényként, ego-dokumentumként, autofikciós regényfolyamként és egy sajátos kelet európai emigráns sors kíméletlen kordokumentumaként.

A szerző tudatosan vállalja a mű stilisztikai egyenetlenségeit, melyben próbál adekvát lenni azzal, hogy milyen is a mindennapok könyörtelen, „nem turista” életét élve megfelelni idegenben, az értelmiségi és vállalkozói szemlélet disszonanciájának s az olykor kíméletlenül önkritikus lejegyzés és összegzések alapján, az amerikai-európai-magyar s össznemzetiségi, s a keleti-nyugati világ kulturális értékeiből és tapasztalataiból, a gyakorlat és az elmélet folyamatos összehangolásából, s irgalmatlanul őszinte, olykor ironikus ábrázolásából s összegzéseiből ered, s amely paradox módon de éppen a szöveg nyers, primer hitelességét adja.

A mű nem a klasszikus, csiszolt irodalmi formanyelv, hanem az egzisztenciális küzdelem, az intellektuális útkeresés és reflexió a magyar-európai-amerikai értékrend folyamatos, mélyanalízise s sokszor feloldhatatlan feszültségének hiteles ábrázolása miatt képvisel páratlan értéket az utókor számára.

A regényciklus központi filozófiája a „Kvantum Egér” koncepció köré épül, amelynek alapvetését a szerző egy József Attila-idézettel világítja meg: „Nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret”.

Ahol a „kint” az egzisztencia, a „bent” pedig az önazonosság viszonyát vizsgálja.

A klasszikus, newtoni fizikára és a hagyományos emberi korlátokra épülő determinisztikus világképet a főhős, Jack – a „Kis-Nagy Ember” – ragaszkodva az egyetemes értékekhez, de folyamatos fejlődés közben megpróbálja meghaladni, s tapasztatait a széles olvasóközönség figyelmébe ajánlani.

A kvantumfizika törvényszerűségeit átemelve a társadalmi és pszichológiai létezésbe, Jack arra tesz kísérletet, hogy a szuperpozíció állapotába kerüljön: egyszerre próbál helytállni a fizikai és a szellemi valóságban, a magyar és az amerikai térben,

az értelmiségiből lett vállalkozói-munkáslét és az alkotói lét dimenzióiban kutatva.

Ez az emberfeletti küzdelem, amelynek célja a személyes integritás és a szabadság megőrzése egy uniformizáló világban, az e.e. cummings-i mottóval rezonál: a legkeményebb csata önmagunknak maradni ott, ahol mindenki más olyanná akar tenni minket, mint a többi.

I.kötet. A Jack és Jill balladája nem csupán egy magánéleti kavalkád krónikája, hanem egy szociológiai esettanulmány is arról, hogyan őröli fel a két kontinens közötti folyamatos ingázás, a Jack, a főhős tucatnyi költözése a távházasság, a feleség (Jill) súlyos betegsége a gyerekek számára a tengeren túli, s a hazai viszonyokhoz való alkalmazkodás a családi szövetet.

az amerikai s a hazai változások disszonanciájában a szerző bemutatja azt a fojtogató feszültséget, amely a fizikai túlélésért folytatott harc és az érzelmi kiüresedés között feszül. A kötet értéke a kendőzetlen őszinteségben rejlik: a szerző nem kíméli sem önmagát, sem a környezetét a felelősség keresésében, miközben a szabadság (Freedom) és a kötelezettségek paradoxonját vizsgálja.

A szövegben a belső monológok és a hétköznapi, olykor banális konfliktusok váltakoznak, megteremtve egy olyan, sokak számára nyilván ismerős pszichológiai teret, amelyben az olvasó is kénytelen szembesülni az egyéni vágyak, álmok, és az egyéni önmegvalósítás eme kitágított lehetőségeinek abszurditásában

Kapcsolatuk szempontjából az idő szemlátomást átrobog sokak szerint példaszerű házasságuk fölött. A változásban ugyanakkor már távlatokra nyílnak nem várt ablakok.

II. kötet: Lovekening A második kötet, amelynek címe egy szójáték a „felébredés” (awakening) és a love, szerelem) szavakkal, a spirituális útkeresés és a magányból való kitörés fázisa.

A kötetet Buddha és William Blake gondolatai keretezik: az ébredés és a „Madárszerelem” motívuma a társra találás iránti tiszta, olthatatlan vágyat szimbolizálják. A szerző itt azokat a kísérleteit dokumentálja, amikor az összeomlott múlt romjain megpróbál újra kapcsolódni a világhoz, új nőalakok (például Imola, Edit, stb, ) bevonásával.2 Ez a kötet az intellektuális reflexiók csúcspontjának a kezdete is; a levelezésekben és a belső monológhullámokban olyan gondolkodók, tudósok, mint Ortega y Gasset, Demis Hassabis, Buddha, Penrose, William Faulkner, Henry Miller, T. S.Eliot, és a Rumi stb., jelennek meg, akiket a szerző a saját élethelyzeteire applikál.

III. kötet: Pacuka A harmadik kötet alcíme – „Avagy az amerikai álomcitrom kifacsarása” – tökéletesen összefoglalja a mű szociológiai és ideológiai magvát. Ez a rész az amerikai emigráció dekonstrukciója. A szerző leplezetlen őszinteséggel mutatja be, hogy a hőn áhított nyugati világba való megérkezés a tömegek számára” nem a hollywoodi sikertörténeteket hozza el, hanem a puszta túlélés fizikai gyötrelmeit. A „hurrikán vadász”, ez a szerepkör, a floridai mocsarak kipárolgására emlékezteti s az építőipari vállalkozó munka kíméletlen valósága éles kontrasztban áll az író olimposzi ambícióival.

Ez a rész az amerikai emigráció és a kulturális összeférhetetlenségek dekonstrukciója. A szerző leplezetlen őszinteséggel mutatja be, hogy a hőn áhított nyugati világba való megérkezés nem ifjúkori álmainak mesés beteljesülését, hanem a követhetetlen változásokba botladozó világokban a puszta túlélés tudattisztító gyötrelmeit hozza előtérbe. A dicső Amerika eltünt, s valami elidegenedett anyagiasság maradt helyette.

A szöveg rávilágít az elszigetelt, autodidakta értelmiségi tragédiájára, aki gigantikus szellemi univerzumot épít fel magában, s hogy a fizikai valóságban nem talál hozzá értő, gondosan kiépített birodalmához illő társat.

IV. kötet: Innen és túl az üvegmennyezeten

A negyedik kötet a kivándorlás eredőit és a magyarországi múltat vizsgálja, harmincöt év hazai létet állítva szembe az amerikai évekkel. A cím béli „üvegmennyezet” a Kádár-korszak és az azt követő átmeneti időszak társadalmi, szellemi és egzisztenciális korlátait szimbolizálja. A mű kulcsjelenete egy New York-i francia követségen lezajló párbeszéd, ahol a szerző az emigráció okát firtató kérdésre így felel: „elértünk egy üvegmennyezetet” .

A kötet részletesen elemzi azt a kulturális és politikai közeget, amely a magyar értelmiséget a disszidálás felé terelte. A szociológiai elemzés szempontjából ez a kötet a legrelevánsabb: bemutatja a hazai közművelődés (kultúrház-igazgatói tapasztalatok) illúzióit és a felismerést, hogy a lokális térben az egyéni kiteljesedés szinte lehetetlen.

A szerző nemcsak a társadalmi, hanem a kulturális különbségeket is aprólékosan elemzi, megmutatva a két világ közötti áthidalhatatlan szakadékot.

Ez a kordokumentum azért felbecsülhetetlen értékű, mert bemutatja az „agyelszívás” (brain drain) egy másik arcát: a kelet európai értelmiségit, aki a „lehetőségek földjén” elhagyatva, a társadalom peremén, lakókocsikban és motelekben élve kénytelen és képes boldogulni. A kötetben megjelenő mély elidegenedés, amelyet a szerző többek között az Amy Winehouse halálára írt reflexiójában, s a jóléti görögdinnyéhez szóló ”öröménekben” megfogalmaz, a modern, globalizált lét gyökértelenségének, a híresen megénekelt, „magányosan gördülő kőnek

( Like a Rolling Stone), s ime itt az ideiglenes szabadulás kis adios éneke:

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Idézet a könyvből:

Micsoda egy elfajult helyről jövök én? A szélvédőt, a kocsikat, a tájat, a tengert összetaknyoló, egymással összeragadt, undorító Lovebag!!! — fertőből! Azt az Átokországot be kéne zárni, igen, de ott van az a sok birka, legel és béget egy jó-léti birkalétben. – mindegy, én már megyek innen, ó ó ó.

Egyszerűen hihetetlen, nem is merek belegondolni. Huszonnégy év után, tízen valahány óra múlva otthon vagyok. Az időnek ez a felkavaró bicsaklása a legképtelenebb tudatbukfenc. Hát és persze, elmondhatatlan mi mindentől szabadulok, amitől azt hittem soha nem fogok s nem lehet. S nézek le ide valahova New Jerseyre, ott lehetünk. S máris mi minden maradt el.

Képek s helyek, s szituációk, s életérzések jutnak eszembe folytatgatók, s fullasztók, s szívszorítók, s végtelen szomorúsággal telik. Ó, a venicei nyomorok. Ó, a nokomosi szűkösségek. Ó, azok a kicsi láncolt kutya udvarok. Ó, azok a lemondások, azok a gyufáskatulya perspektívák, ó máris, hogy érzem a szabadulni vágyó kismadár apró szárnycsapásait, s ó, hogy vágyom rá, hogy repítsem.

Végtelen listáim vannak:

A szinkron-úszó buziskodásom a löttyedt vízben, micsoda éles képek, micsoda folytogató s eleven kis pokolamulettek, fájó szemem horzsolják, fülembe döngenek fölforrósodott kukák legyei, a nyári rothadó floridai szemét szaga, az iszapot lélegző sásé, az élvezhetetlenné degradált gumis dinnyéé, – hányat ettem jót? elfajzott Tökföldjén Amerikának? Mikor a dinnye súlyos eltakarítani való, legyeket vonzó szemétté löttyed, mielőtt még egy jóízűt haraphatnánk belőle?

V.-VI. kötet: Hazatérés és „Édes hazám, lehangolország” A regényciklus záró akkordjai a hazatérés illúzióvesztését dokumentálják.

1 Az idősödő, fáradt emigráns visszatér Magyarországra, abban a reményben, hogy a kötcsei álomház felépítésével végre megteremtheti azt az ideális fizikai és szellemi életteret, alkotói miliőt, szellemi közösséget, amelyre egész életében vágyott.

2 A „Lehangolország” kifejezés briliáns szociológiai fogalom: a posztkommunista magyar valóság, a lejárt társadalmi és tulajdonviszonyokat idéző magyarkodás, az apátia és a kicsinyes kivagyiság leírása.

3. A hazatérés traumája abból fakad, hogy az évtizedekig idealizált „otthon” a valóságban idegenné vált. A Kötcse-projekt a könyvben egyfajta utópisztikus műhely és menedéképítésként jelenik meg, amely azonban kudarcba fullad: az épületek felépülnek ugyan, de az olcsó lehetőségek prostituáló miriádjában család szétszakad, és az alkotó, tanulmányba illő regényének írása közben, a felépített falak között, végül is egyedül marad

4. Ez a lezárás adja a mű végső, tragédiába ívelő, utolsó előtti részét, bemutatva, hogy a Kvantum Egér filozófiája, a kint is és bent is levés összevonásának kísérlete szükségszerűen egzisztenciális és intellektuális magányhoz vezethet.

A mű 3-4 fő motívuma és értéke az utókor számára

A fentiek alapján a „Jack Quantum Egere” több rétegben is pótolhatatlan értéket képvisel a jövő kutatói számára. Értékét nem csak a valós idejű történetmesélés, hanem a tudatfolyam-szerű, kíméletlenül őszinte önanalízis és társadalomkritika kettősfogata adja, ahol az alábbi három fő motívum teszi a művet a kortárs irodalom és szociológia releváns dokumentumává:

1. A Kettészakadt Identitás és a Kvantum-lét Paradoxona: A legfontosabb motívum a fizikai valóság és a szellemi univerzum közötti, látszólag

2. Feloldhatatlan ellentmondás. A szöveg olyan ember tapasztalatait rögzíti, aki nappal az amerikai építőiparban, tetőkön és hurrikánok pusztította romokon dolgozik, az összefüggéseket pedig éjszaka az irodalomtörténet, a filozófia és a művészetelmélet legmélyebb rétegeiben kutatja.

Ez a kontraszt – a könyörtelen vállalkozói lét és a szofisztikált intellektus találkozása – a modernkori munkás-értelmiségi lét legtisztább ábrázolása. A mű rámutat arra a tragikumra, amikor az egyén tudásszintje és egzisztenciális helyzete között óriási szakadék tátong, holott végső értelmezésben a kettő összetartozik.

Az Emigráció és a Hazatérés Dekonstrukciója: A mű leszámol az amerikai álom és a romantikus hazatérés mítoszaival. Az „álomcitrom kicsavarása”( 1) és a „Lehangolország”( 2)

motívuma egyaránt a globális otthontalanság érzését erősítik. A kötetek dokumentálják azt a pszichológiai folyamatot, amely során az emigráns mindkét kultúrában idegenné válik: Amerikában a kelet európai intellektuális értékrend, Magyarországon pedig a kint megszerzett szélesebb perspektíva és a hazai provincializmus miatt. A kötcsei házépítés, mint a végleges otthonteremtés reménytelen kísérlete, a fizikai terek pszichológiai leképeződéseként, itt, mint egy eszme funkcionál.

3. és a Női Tükrök Dinamikája: A nőalakok – A „Jégnéző” Jill, Imola s a „női futószalag” összes, többi szereplője, az, – nem csupán mellékszereplők, – hanem a szerzői ego tükröződési felületei.

4. A női szereplő karakterének levelezéseken keresztüli jelenléte kritikus jelentőségű: ők képviselik a pragmatikus, racionális, földi valóságot a szerző elvont, olykor narcisztikus, szárnyaló világmagyarázataival szemben.

5. A közöttük hullámzó dialógus – ahol a Nők a honi közhelyrengeteg bozótjában számon kérik a szerző, mindent folyamatosan elemző hozzáállását – ezek a mű legizgalmasabb pszichológiai feszültségpontjai. A levelek és reflexiók rávilágítanak az alkotó elszigeteltségére és arra a képtelenségére, hogy a grandiózus elméleteket harmonikus hétköznapi kapcsolatokká alakítsa.

6. Az Önteremtés és az Ego-dokumentum Műfaji Tisztasága: A szöveg „szerkesztetlensége”, a nyers, fésületlen stílus a mű előnyére válik, mivel mentes minden kiadói finomkodástól és piaci konformitástól. Ez egy nyers, primer forrás, amely pontosan mutatja be egy elme működését az elmúlt harminc év viharjaiban. A mű azért értékes, mert a szerző tudatosan vállalja a sérülékenységet, a tévedéseket és az önellentmondásokat, ezáltal egy olyan hiteles emberi dokumentumot hagyva hátra, amely a pszichoanalitikus irodalom számára is kiváló kutatási anyagot biztosít.